Pannonhalma

996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor, a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is.

A bencés szerzetesek olyan életet élnek, amelynek középpontjában az a közösség áll, amelynek elkötelezték magukat. Így a pannonhalmi monostor hagyományai sok szálon kötődnek mind az iskolai, mind pedig a lelkipásztori munkához.

Pannonhalmán ma közel ötven szerzetes él, akik a közösségi életben, a közösen végzett liturgiában és a közös munkában szeretnék megélni azt a reménységet, amelyre hivatásuk szól. Apátjuk vezetése alatt kutatják saját hagyományuk válaszait mindazokra a problémákra és kérdésekre, amelyeket a mi korunk vet fel. Mindeközben pedig szeretnék megtalálni az imádság és munka, a szellem és lélek helyes arányát az egyes ember és a közösség életében.

A monostor épületei különböző korok üzenetét őrzik, együttesükben mégis a sokféleségben megvalósuló egység fogalmazódik meg. Az itt látható tárgyi emlékeknek és gazdag kulturális örökségnek az adja sajátos szépségét, hogy egy élő szerzetesközösség mindmáig eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja őket. Éppen ezért a monostor sokak számára nyitott épületében mindig vannak olyan helyek, ahová csak a közösség tagjai léphetnek be. Itt végső soron minden azt szolgálja, hogy az a szerzetesi életforma, amely — Szent Benedek nyomán — másfél évezrede fennáll, továbbra is a csendből és az imádságból táplálkozhassék, a szerzetes pedig egyre inkább önmagává és az emberek testvérévé váljék.

A weboldalon megjelenő anyag a D&B Grouptól kérhető, a Host Nation Broadcaster szobában.

2008.10.10 11:55:59